Hogy vagy? A korálból ismert basszistájával, Samuval ruhát próbál Ákos: Irgalmatlanul fáradtan, időnként az idegösszeroppanás szélén. A Kisstadion után pihenésre lesz szükségem, az biztos. Hogyan lazítasz? Ákos: Egy pohár jó vörösbor lefekvés előtt mindig jót tesz. Hoszszabb távon: nyaranta vízicsúszdás parkokban, télen az olaszországi síelésen. Feleségemmel italomániások vagyunk, tíz éve ugyanabba az olasz faluba járunk síelni. Kedvenc pizzériánkban a lemezeimet is ismerik, a szálloda olasz tulajdonosnője pedig Magyarországra jön, hogy megnézze a koncertünket a Kisstadionban. Mindennap délután 4-től kifulladásig próbál zenekarával Adnál ízelítőt a pörgésből? Ákos: Gyerekzsivajra ébredek, később híreket és képeket küldözgetek a médiának, cikkeket javítok, majd általában a stábértekezlet következik. Az utolsó hangos dal című új szerzeményhez klipet forgattunk, ezt a napokban vágjuk össze, közben egy csellistával és egy ütőhangszeressel próbálom ugyanezt a számot, mert az Esti Showderben akusztikusan adjuk elő. Emellett minden nap délután négytől kifulladásig tart a próba a zenekarral. Stresszes időszak ez, percenként kell hosszú távú döntéseket hoznom. Az újpesti gyártelep már a második próbahelyszín. Ákos: Mert az előző helyünkön feljelentettek. Egyetlen kis ablak nézett az utcára, de a másik oldalon egy fegyverboltosnak a hangerő így is sok volt. Még a Sláger is játssza a dalaimat, úgyhogy tényleg öreg vagyok! Az utolsó hangos dalt CD-lemezen minden Kisstadionba látogató megkapja. Meny-nyibe kerül ez a gesztus? Ákos: Tizenötezer maxit gyártatunk, nem nehéz kiszámolni, hogy több millió forint költséggel jár. Ezt a gesztust már az Andante-turnén is szívesen fogadták, és az idén is szerettem volna ajándékot adni a koncertjegy mellé. A 15 ezer jegyből 12 ezer már elkelt, sőt megindult a netes zsugabörze is. Ákos: Mert két hónapja nincs jegy a küzdőtérre. Turné? Ákos: Sok helyre hívnak, szívesen is mennék, de erről most még korai beszélni. Mi a legnagyobb különbség a néhai bonanzás és a mostani próbák közt? Ákos: Az, hogy most van próba, akkoriban meg egy magnóval elvonultam a fürdőszobába és ráénekeltem az alapokra. A Bonanzával tanultam bele a szakmába, de a szólózáshoz az adta az egyik lökést, hogy hiányoztak az igazi közös csörömpölések, az, amit egy zenekari közösség jelent. Van különbség a BB és Ákos közönsége között? Ákos: A BB mozgalom volt, divathullám, elsősorban az akkori tinik szerették. Az elmúlt tíz esztendőben a közönség is érett, komolyodott. Ákos-koncertre biztosan nem divatból jönnek az emberek. A közönség soraiban rengeteg régi rajongó van, de sok ember csak a tavalyi Andante-turné kapcsán ismerte meg a dalaimat. A BB nagyobbat durrant? Fotók: Tyukodi László Ákos: Nagy élmény volt, elsöprő siker, de számomra többet ér a mostani szeretetteljes elfogadás, mint az akkori feltétlen, őrjöngő rajongás. Kisstadion-méretű helyen még sohasem játszottam, és tudom, hogy sokan illúziókkal jönnek a buliba ezért fontosnak tartom elmondani, hogy nem alakul újjá a zenekar, nem Bonanza-koncertet tartunk: aki ilyesmit vár, súlyosan félrevezeti magát. Dörgedelmes rockkoncert lesz, amely során vendégeket várunk, de az előadáson nem ez az elem fog dominálni. Nagyon nem. Mivel magyarázod a vonós-akusztikus Andante-turné sikerét? Ákos: Közérthetőbb, elfogadhatóbb volt a hangszerelés, a színpadi megjelenítés. Számtalan idősebb embert láttam a sorokban, akik talán a rockkoncertre is becsábulnak. Imádom a rockzene külsőségeit, de a színházi atmoszféra hosszú távra kijelölte az utamat. Az utolsó hangos dal koncertcímként is jelzi, hogy a csörömpölés után mást is szeretnék csinálni. Három éve költöztél ki a Parlament mellől a solymári hegyoldalra. Megváltoztatott? Ákos: Az autózási szokásaimat mindenképpen: rengeteget utazom naponta, a kertünket viszont nem sokat láttam, mert folyvást a stúdiómban ülök. Ettől függetlenül jókor költöztünk ki. Nyugodtabbak lettek a napjaim, hetente csak egy-két alkalommal megyek be a városba, és szép lassan a helyi életbe is integrálódunk. Hosszú hajas, kecskeszakállas korszakaid fényében konszolidáltabb lettél. Ákos: Önironikus vagyok, a mostani kinézetemmel éppúgy, mint a korábbi variációkkal. Nagy röhögések vannak a vágószobában, mert klipvágáskor gyakran beszólok magamnak. A TNT-s Dobrády Ákosnak is bizonyára beszólnál. Az új Bravóban már ő a nagybetűs Ákos. Dobrády nélkül. Ákos: Sokan jelezték már, hogy ez a személy előszeretettel használja az előadói nevemet. Ha lenne egy kis esze, a teljes nevével szerepelne, mert ezzel félrevezeti a közönséget. Az Ákos én vagyok. Tizenöt éve ismerkedtél meg a nejeddel. Hogyan? Ákos: Kriszta egy évfolyammal alattam járt a Közgázra, és amikor másodéves voltam, konferenciát rendezett az amerikai utazási irodák szövetsége. Ehhez kellettek angol tolmácsok. Mindketten jól beszéljük a nyelvet, munka közben találkoztunk. Addig "meglátni és megszeretni"-alapon csajoztam, de Kriszta kihozta belőlem az úriembert. Két hónapig kart-karba öltve jártunk, csak eztán mertem megcsókolni egy Brahms-koncert után egy kapualjban. Lányod kettő, fiad ötéves. Nem félted őket a "sztár gyereke"léttől? Ákos: Féltem őket a kiszolgáltatottságtól, hiszen készen szakadnak a nyakukba a pozitív és a negatív előítéletek. Úgy próbálom alakítani a dolgokat, hogy lelkileg felkészülhessenek rá. Remélem, hogy az óvodában még nem vágják a fejükhöz, hogy "te csak azért dumálsz, mert híres énekes az apukád!" Milyennek érzed a közéleti megítélésed? Ákos: Hát, nem vagyok ideális popsztár. Határozott véleményem van, és ezt úton-útfélen hangoztatom, a saját elvárásaimnak akarok megfelelni, nem a közönségének. Nem tartom magam jó énekesnek és hangszeres zenésznek, nem vagyok diplomatikus alkat. Minden adottságom megvan arra, hogy ne legyek népszerű. Mi a titkod? Ákos: Apparátust virágoztattam a dalszerzés irracionalitásából. Azért alakult ki a struktúra, mert dalokat írok, de ha elapadna ez a tehetségem, az egész összeomlana. Iszonyatos teher van rajtam, de alig várom, hogy 15 ezer ember elé álljak. Még sosem csaptam ekkora banzájt. Fiát hőstettre tanítja, kislánya hízelgéssel veszi le a lábáról Anna nemrég múlt kétéves, Marci hat lesz decemberben (Fotó: Kovács Ákos) "A ház különböző pontjain kéznél kell lennie papírnak és tollnak" - mesélte hitvese, Krisztina. "Különösképpen a hálószobában, mert sose lehet tudni, mikor jut eszébe egy jó ötlet. Így alakult ki nálunk az állandó cetlimizéria: vajon hol van a papír, amire azt a remek sort leírtam?" Kérésünkre Ákos jobbik fele egy kis bepillantást is engedett a sztárapuka életébe. "Igazi fiús apaként Ákos alig várja, hogy férfias dolgokat csinálhasson Marcival, például focimeccsre menjen vagy sakkozzanak. Nyaraláskor sziklákról szoktak fejest ugrálni, Ákos élvezettel tanítja Marcit e férfias hőstettre. Téli estéken pedig rituális zseblámpás sétákra indulnak, és átbeszélik az élet fontos dolgait, férfi a férfival. Sokszor lepnek meg egy-egy csokor virággal. Anna meg teljesen leveszi apját a lábáról: reggelente bebújik az ágyunkba, hízeleg neki, elmeséli, mit álmodott. Ünnepszámba megy, ha Ákos otthon van fürdetéskor, olyankor be tudják palizni, hogy üljön be melléjük a fürdőkádba."