- Több mint tíz évvel ezelőtt, amikor személyesen megismertelek, egy lemezstúdióban beszélgettünk. Akkor - még mint a Bonanza Banzai frontemberétől - azt kérdeztem tőled: mit lehet még itthon elérni? Azóta szinte egyedül maradtál a hazai színtéren, aki sportcsarnokokat tölt meg, évente "gyártja" az aranylemezeket. A kérdés továbbra is, vagy talán újra aktuális: mit lehet, mit szeretnél még elérni? - Nincsenek nagyralátó rockzenei terveim. Szeretném, ha többet tudnék foglalkozni az új dalaimmal. Jó lenne filmzenét írni, ha volna kellően bátor, tehetséges rendező, aki pont velem szeretne együtt dolgozni. Szívesen írnék és rendeznék filmet magam is, de ahhoz rengeteg idő kellene, úgyhogy ez nem lesz egyhamar. Régi tervem, hogy nyitok egy borházat, afféle találkahelyet, ahol a bor, az irodalom, a zene is találkozhat egymással. Sok tanulnivalóm is lenne, olaszul szeretnék sokkal jobban beszélni, gitározni sem ártana rendesen megtanulni, szívesen hallgatnék művészettörténetet, teológiát. Félek, hogy ezek közül már nem lesz időm mindre. - Ha valaki számára ilyen természetesen és folyamatosan "jönnek a sikerek", nem kell tartania attól, hogy egy idő után már nem okoz örömet számára, amit csinál? Minek tudsz még örülni? - Sok örömben van részem, a gyerekeim és a munkám révén is, persze már nem ugyanakkora katarzis egy új albumot megjelentetni, mint tíz éve, de például a díszdoboz első példányát nagyon jó érzés volt kézbevenni... Az idei turné során is sok ünnepi estében volt részem, például a piliscsabai turnéindító vagy a győri ötezres teltház fergeteges hangulata engem is magával ragadott: az ilyesmit nem lehet megszokni, hál'Istennek. - Amióta megszűnt a Bonanza Banzai, a gyakran feltett kérdésre: "mikor álltok újra össze", kivétel nélkül elutasító választ adtál. Tavaly mégis meghívtad két egykori társadat a turnédra, és ők most is veled tartanak. Sőt, az idei turnén két korábbi Ákos Band-es zenészed, Madarász Gábor és Dorozsmai Péter is elkísér. Hogyan értékelhetők ezek a gesztusok? - Áttekintő repertoár, az összes egykori zenésztárs felvonultatása: ezek az összefoglalás, a fejezetlezárás gesztusai. De nem megyek nyugdíjba, éppenhogy új irányba szeretnék elindulni az új, most íródó dalokkal. - Kétszer jártál eddig VOLT Fesztiválon: először 2000-ben egy beszélgetésen vettél részt, tavaly pedig a Nagyszínpadon léptél fel. A VOLT Fesztivál közönsége ezt a koncertet a VOLT történetének legjobbjaként értékelte. És Te hogyan értékelted? Hogy tetszett a Fesztivál, hogy tetszett a közönség? - A fesztiválokat azért szeretik az emberek, mert nagy buli, hogy mindenki együtt van. Tekintve, hogy enyhe tömegiszonyt fejlesztettem ki az évek során, engem látogatóként ritkán vonzanak az ilyen rendezvények, de fellépni nagy élmény volt itt. Ez volt a turnéindító előadásunk 2004-ben, nagyon örülök, hogy a közönség ilyen pozitívan értékelte! Egyrészt eljöttek azok, akiket érdekel a munkám, másrészt azok is megnézhették a produkciót, akik még nem láttak ilyet, esetleg csak fitymáló "szakvéleményekből", okos rockmagazinokból hallottak róla. Sok visszajelzést, elsősorban elektronikus levelet kaptam a VOLT kapcsán, amelyekből egyértelműen látszott, sokan nem is tudták, hogy van ilyen volumenű magyar produkció egyáltalán. Egy fesztiválon egyszerre zenélhet az ember a saját közönségének és egyszerre mutatkozhat be olyanoknak, akik nem ismerik. Ennyi nekem éppen elég.